Itt ez a fura tavasz… Egyszer tűző nyári nap, máskor meg kabátos, hűvös, szakadó eső… nem is csoda ha itt egy kis köhögés, ott egy kis orrdugulás… És máris jönnek a nem tervezett négy fal közé zárt napok. Ismerős? Nem kérdés ki marad otthon a gyerkőccel, ha pedig valaki egyedül neveli gyermekét pláne nincs választás. Ilyenkor megáll az élet napokra, kiesünk a flowból, jó esetben 1 hét múlva vehetjük fel újra a fonalat a munkában, teendőkben. Hirtelen mindent át kell tervezni, ütemezni: a munkát, a találkozókat, a bevásárlást, a főzést, a számlák befizetését, a gyógyszerek beszerzését, orvoshoz járást, pihenést az éjszakázás miatt. 

És ha nem vagyunk mindeközben magunkkal rendben, akkor ez az egész egy hatalmas mázsás súly lesz, amit nagyon nehéz mosolyogva cipelni, hisz közben szeretnénk jó anyák lenni, aki mindent bír egyedül is ha kell, mindig vidám és kedves, türelmes, állandóan rendelkezésre áll egy jó babázáshoz vagy kardozáshoz. Ez viszont úgy igen nehéz, ha közben máshol jár az eszünk! 

Mit tehetünk? És hogyan? Szánunk magunkra időt! Hidd el, nem lehetetlen. Néha elég csak pár perc, hogy átgondold mi, miért zajlik benned és máris könnyebbé válnak a dolgok. Állj meg egy-egy pillanatra és figyeld meg magad. Tedd fel magadnak azt a kérdést, ha épp kezdesz kétségbe esni, hogy nem bírod tovább és a sírás kerülget, szét feszít valami és e miatt nagyon türelmetlen vagy,- hogy mit tehetsz magadért?!

A Gordon módszer tanítja, hogy két “ablakunk” van: Az Elfogadás ablak és az Elnemfogadás ablak. Több behatás ér bennünket, ami eldönti épp melyik ablakban állunk. Egyrészt, hogy én milyen természetű, attitűdű ember vagyok, másrészt a környezetem épp mit csinál, milyen hangulat vesz körül és a körülöttem lévő személyek is befolyásolnak természetesen a viselkedésem, elfogadásom.

Tehát mikor megállsz egy pillanatra, akkor tedd fel magadnak a következő kérdéseket:

  • Milyen az alaptermészetem? Milyen szeretek és milyen szoktam valójában lenni?
  • Hogy vagyok épp? Fáj valamim? Fáradt vagyok?
  • Hol tartok épp a napomban? Éhes vagyok, mert nem ebédeltem? Kezdek fáradni, mert közeleg az este és nem aludtam az éjszaka?
  • Milyen hatások értek napközben? Egész reggel kalapált a szomszéd? A gyerek hisztis, mert fáj a torka? Kaptam egy rossz hírt? Fázom, mert már nincs fűtésszezon és hűvös a lakás? Melgem van, mert a karomban a gyerekkel kell mindent csinálnom?
  • Mik a korábbi tapasztalataim? Ha leteszem a gyereket az ölemből egyből sírni kezd? Ha telefonálok, akkor kezdenek a leghangosabban játszani a “srácok”? 
  • Milyen a kapcsolatom valójában a másik személlyel? Gyerekem esetén általában harmóniában vagyunk? Vagy párommal épp nehezebb időszakot élünk vagy épp a legromantikusabb napokat éljük?
  • Hol vagyunk épp és kik vesznek körül? Egyedül vagy a gyerekkel otthon? A játszótéren vagytok? Boltban vásároltok?

Sokszor azt várjuk, hogy a környezetünk tudja magától, hogy mi a baj, miért viselkedünk úgy, ahogy és tudja mit kéne tennie. Pedig nem látnak belénk. El kell mondanunk mi zajlik bennünk. De ahhoz, hogy tudjuk mi zajlik bennünk, először nekünk is tudnunk kell erre a választ. A megértés és az együttműködés sokkal magasabb szintre emelkedik, ha úgymond “önfeltárunk”, megvizsgáljuk magunkat.

Egészen pici gyerek is képes megérteni, ha beszélünk vele, elmondjuk mi zajlik bennünk, elmagyarázzuk érzéseinket, érzelmeinket. Arról nem is beszélve, hogy ezzel megtanítjuk az érzésekre és azok természetes kifejezésére, hisz honnan tudná azonosítani a saját érzéseit és honann tudjuk mi azonosítani, hogy benne mi történik ha például hisztis. Sokkal könnyebb, ha el tudja mondani, ki tudja fejezni szavakban is (ha már tud beszélni). 

A rossz érzésekről is ér beszélni és szabad is, sőt kell! A rossz érzések ugyanúgy léteznek és meg kell élnünk, ahhoz, hogy elmúljanak. 

Ez bizony nem könnyű feladat. A múlt hetem nekem is nehéz volt. Itthon “ragadtam” két köhécselő gyerekkel, akikben dúlt az energia, csak közben köhögtek, ezért nem mehettek közösségbe. Nem tudtam olyan türelmes lenni velük, mint szerettem volna, mert ott zakatolt a fejemben a sok határidős feladat, amiket a hétre terveztem, mindjárt itt a nyár, jönnek az egyszülős Balatoni napok számomra és addig rengeteg elintéznivalóm van még. De rájöttem, hogy az, hogy nem érzem jól magam ebben a helyzetben az bizony belőlem ered, az én feszültségem és elnemfogadásom a megváltozott helyzet miatt. Elkezdtem megfigyelni magam, a gondolataim és a helyzetem. Rájöttem, hogy először is nem futok magam után, lelassítok, priorizálok és tervezek, majd beleengedem magam ebbe a szerencsés helyzetbe, hogy a gyerekeimmel lehetek és olyan programot csinálunk, amiben mindhárman jól érezzük magunkat. Elmondtam nekik, hogy a délelőtt folyamán kérek egy kis időt, hogy egy-két dolgot a helyére tegyek, mert különben nem tudok jókedvűen játszani, utána viszont miénk a nap. A 3 és 5 éves fiúcska olyan szépen eljátszottak, hogy öröm volt őket nézni az önfeledt játékuk során.

“Nem attól lesz valaki jó szülő, hogy napi huszonnégy órában összeszorított foggal strázsálja a gyerekét! Mindig az a fő kérdés, hogy az anya, hogy érzi magát a kialakult élethelyzetében, mert a gyerek akkor van jól, ha az anya is jól van!”

dr vekerdy Tamás (http://bit.ly/belsoszabadsag)